2013. február 26., kedd

Na ki a király?



Régóta szeretnénk tudni, melyik figuránk a kedvenc? Van egyáltalán ilyen? Vagy több kiemelkedő is van? Persze, látjuk, melyiket keresik jobban, melyik fogy inkább, és 1-1 figura megjelentetése után is érzékelni tudjuk, mennyire lelkes a fogadtatás.
Hazugság lenne azt mondani, hogy nekünk nincs kedvencünk. De bizony, van. Csak több is. :) Amikor készül 1-1 figura, az addig nem kerül a nyilvánosságra, amíg nem érezzük mindketten, de elsősorban Andi, hiszen ő a megálmodó, hogy az úgy jó. És ha már ezt érezzük, az természetesen magával vonzza a kedvelést is. Igaz az is, hogy mindig az aktuális legújabb a kedvenc. Hiszen éppen vele foglalkoztunk a legtöbbet, őt pátyolgattuk, fejlesztettük, szeretgettük, mire megszületett végleges formájában. És persze vannak visszatérő kedvencek. Nem tudom, hogy azért, mert ő volt az első, vagy a színei miatt, de Zebulon nálam az örökzöld. Ő a megunhatatlan, akire időről-időre rácsodálkozok, hogy milyen cuki is. Biztos, hogy ebbe benne van az is, hogy ő jelentette a legnagyobb kihívást. Tulajdonképpen Zebulon megalkotása bizonyította be számomra, hogy ezzel érdemes foglalkozni, hogy én tudok ilyet csinálni, és ez jó.



Van egy másik kedvencem is, Misa. Róla tudom leginkább elmondani, hogy az én gyermekem. A jegesmaci után fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék csinálni barna medvét is, és a kis hálósipkája is teljesen saját ötlet volt. Inspirációt persze Anditól kaptam, de ez már messzire vezet, és szeretnék is egy külön bejegyzést szentelni ennek a témának. :)

Szóval vannak kedvencek. Ki ezért, ki azért. De mindegyikről el lehet mondani, hogy hozzánk nőttek, szeretjük őket, mert mieink!

Minap Andi készített egy Oszkár fotót "Na ki a király?" felirattal. Ekkor fogalmazódott meg bennünk, hogy vajon tényleg ő az?
A Facebookon ma játékba kezdtünk. Ti szavazzátok meg, ki az abszolút kedvenc. Hogy stílusos legyek: "Na, ki a király?"

2013. február 19., kedd

And Oscar goes to...

Becs'szó, Oszkár születésekor és elnevezésekor még nem asszociáltunk az Oscar-díjra, de aztán egyszer csak Andi fejéből kipattant ez a kép:


Mert Andi már csak ilyen. Meg az ötletek is ilyenek, kipattannak az ember fejéből, vagy éppen belefészkelik magukat, és előbb-utóbb utat törnek. (Erről majd hosszabban is fogunk írni!)

Aztán telt-múlt az idő, és eljött a február, valamelyikünknek meg eszébe jutott, hogy nemsokára Oscar-díj átadás lesz, és mi már úgyis összekötöttük a mi Oszkárunkat a többi hírességgel, akkor nosza, csináljunk most is valamit!


És persze kössük össze egy jó kis akcióval! Mert már sokan kérték...

2013. február 4., hétfő

Medveinvázió

A maci valahogy magától értetődött. Mármint hogy csinálni kell. Mert a macikat mindenki szereti. És az is magától értetődött, hogy alkalmazkodni kell az időjáráshoz. Tél derekán az ember már csak jegesmedvéket lát maga előtt...


Igor sokak szerelme lett. Kedves, puha fehérségével, és a cuki sáljával. Rögtön érkezett a kérés, hogy lehessen más színű sállal is kérni, például türkizkékkel.


Többen kérdezték, hogy miért nincs barnamedve. Nos, azért, mert télen a barnamedve az igazak álmát alussza, és alussza, és alussza. De jó is neki. Na de szombaton végre ő is előbújt!


Ő Misa, a barna maci, aki még hálósapkában várja, hogy végre kitavaszodjon. Miért éppen Misa? Még az 1980-as Moszkvai olimpiának volt egy kedves Misa-maci kabala figurája. Reméljük, ő is legalább annyira kedvenc lesz, mint annak idején az a maci.