Nyakunkon a karácsony

Reggel már havazott, amikor az irodába érkeztünk, a kirakatok is karácsonyi dekorációban pompáznak, és a Freshkánál is kitört a karácsonyi láz. Csomagolunk, leltározunk, vajon elég lesz mindenből?
Természetesen idén télre is készültünk valami igazán téli Freshka-figurával, ő lett Peggy, a pingvin. Már most nagyon szeretitek, és ez nekünk is nagy öröm!

Elkészült a webshop, angol és német nyelven is megtalálhatóak vagyunk, és már érkeznek a rendelések Európa különböző tájairól. Elkészült a karácsonyi vásári menetrendünk, és azon törjük a fejünket, idén télen ki lesz a kedvenc karácsonyi ajándék? Mikulássapkát aggattunk Peggyre, karácsonyi kávékülönlegességet szürcsölünk, és Frank Sinatra karácsonyi albumát hallgatjuk. Kell ennél több? Bizony, ez már a második "szezonunk", de a lelkesedésünk ugyanaz, mint amikor először álltunk elétek cukiságainkkal. Reméljük sok helyen személyesen is találkozhatunk, és addig is, örömteli készülődést kívánunk nektek is!

És hogy hol találkozhatunk még idén?

• december 8-án 10-18-ig WAMP Designvásár
• december 15-én 10-18-ig WAMP Designvásár
• december 22-én 10-18-ig WAMP Designvásár

1 éves a Zebulon kollekció - Induljon a zebulon-csíkos webshop! :)

Az évfordulók azért vannak, hogy elfelejtsük, lekéssük őket, vagy, hogy rosszul emlékezzünk rájuk, aztán pedig mégis jól megünnepeljük őket. Így jártunk mi is... már tegnap is nagyon készültünk az ünneplésre, aztán az események elsodortak minket. De most itt vagyunk!!! SŐT...

Hi, my name is Fred!

A béka cuki??? Tettem fel a kérdést még fél éve Andinak. Mert hát, valljuk be, az emberlánya (na jó, én legalábbis) általában idegenkedni szokott a hüllőktől. Persze, elgyönyörködök én egy természetfilmben, ahol kedves kis zöld, lila, sárga békácskák ugrálnak, meg a gyerekeknek is lelkesen mutatom a békát a vízparton, le is fényképezem, csak megfogni ne kelljen. :)

Aztán eszembe jutottak a rajzfilmek, meg a mesekönyvek, ahol a béka általában kedves, vidám és nagyon is cuki állatként jelenik meg. Olyan, mintha lenne a mesebeli béka, meg az igaz. Apropó, mesebeli béka, hát nem belőle lesz a királyfi is? Már hogyne kellene akkor nekünk is!

A végső lökést azonban az adta, amikor Andi lerajzolta, milyen is a Freshka-béka. Tudjátok, mi így működünk. Andi rajzol, ez engem megihlet, és fonalat, horgolótűt ragadok. Nyáron, ahogy formálódott a béka a kezem alatt több kisgyerek is azonnal rávágta a színe láttán, mi is lesz belőle. És azt is hozzátették: "Nekem is csinálsz majd egyet?" Meg kellett hát állapítanom újra, hogy a béka lehet cuki.

Elkészült hát Fred, a minden szempontból kedves, vidám és cuki béka. Imádjuk a szemeit! Meg a kis hasát, és nagy-nagy fejét! Egyelőre királyfi még nem lett belőle, de még bármi megtörténhet!

Mert kell egy hely... vagy inkább kettő!

Andival való közös munkánk már 1 éves múltra tekint vissza. Ennek persze különböző fázisai és intenzitása volt, de már több mint fél éve mindketten teljes időben, teljes fókusszal csak a Freshkára koncentrálunk. A jó munkához nem csak idő, de hely is kell. Dedikált hely méghozzá, ahol az ember a munkáját végzi. 

2013 január, Freshka iroda = Andi étkezőasztala :)

Hogyan lesz az U-ból B, vagy pont fordítva :)

Hol is kezdjem? Sokat gondolkodtunk, hogy készítsünk-e baglyot, mert egy ilyen versenyben nehéz eredetit kitalálni, de el kell ismernünk, hogy a baglyok cukik. És a Freshka is cuki. És annyian kértétek a baglyot, hogy végül nem bírtunk ellenállni. Nekiláttam, összeállítottam. Cuki lett. Ez most egy igazán más forma, mégis Freshkás. Egyszerű kis marokba illő figura.
A baglyok megszülettek, szerettük volna már bemutatni őket, de nem volt még nevük. Korábban meséltünk már a névadás örömeiről és nehézségeiről. Most éppen egy kis nehézséggel kellett szembenéznünk.

A Borka sztori röviden :)

Az úúúúgy kezdődött, hogy lett nekem egy nagyon jó barátnőm ezer éve, Borka. aki szépen lassan, de annál nagyobb lelkesedéssel elkezdte kedvelni a koalákat. Nincs ezen semmi meglepő, a koalák nagyon cukik :) Bevallom, arra már nem emlékszem, hogy ez már megismerkedésünkkor is így volt-e, vagy azóta alakult ki, de az idő múlásával egyre határozottabb lett a lelkesedés, ez biztos.

Sün, akit tényleg meg lehet simogatni

Gyerekkorom abszolút kedvence volt A sün, akit meg lehetett simogatni mesekönyv. Tele nagyon kedves és bölcs mesével. Aki esetleg nem olvasta, annak kötelező olvasmány, akár felnőtt, akár gyerek :). A sok kedves, vicces mese közül is maga a címadó volt a legjobb. Azt hiszem, azzal nem nagyon lehet vitatkozni, hogy a süni az egyik legcukibb állat a világon, és hogy rettentő igazságtalanság, hogy nem lehet úgy rendesen istenigazából megsimogatni és megdögönyözni. Az elmúlt hetekben kutyasétáltatás közben rengeteg sünit láttunk. Lili, a kutyus már megtanulta,

Igaz, gyöngy

Igazgyöngyre leltünk
Igaz is, nem meséltünk még egy nagy kincsről, amire akadtunk kora tavasszal. Pedig bizony, fontos szerepe van a Freshka életében. Igazgyöngyöt találtunk, a szó szoros értelmében, sok kedves, lelkes asszonyt és egy alapítványt, akik azóta sok szépséget készítettek nekünk.
Andi már korábban megismerkedett L. Ritók Nórival, az Alapítvány vezetőjével egy társadalmi projektje kapcsán, de egy télen megjelent újságcikk keltette fel a figyelmünket, amiben Nóri egy kézműves projektjükről, a Suno-ról mesél, mert igazán addig nem is tudtuk, mivel foglalkoznak ott Berettyóújfaluban.

Több időpont egyeztetés után aztán vonatra szálltunk, és hosszas utazás után, nagy érdeklődéssel érkeztünk meg az Igazgyöngy főhadiszállására, ahol nagy szeretettel láttak minket. Mintha mindig is ismertük volna egymást.
Az első, ami megfogott minket, hogy minden apró hely tele van színes, vidám gyerekrajzokkal, festményekkel. A másik, hogy mindenki mosolyog, és látszik, hogy szívből és szívesen csinálja a munkáját. Rögtön tudtuk, hogy jó helyen járunk.

Az alapítványról
Az alapítvány munkája elsősorban a hátrányos helyzetű gyerekekre irányul. Az ő művészeti tehetséggondozásukat és felzárkóztatásukat tűzte ki céljául, de a sok év alatt a tevékenységük kibővült. Egy kis területen, Toldon komoly projektbe fogtak, hogy a mélyszegénységben élő családokon segíteni tudjanak. Nem csak a gyerekekkel, de a családokkal is foglalkoznak, és apró lépésekkel haladnak előre.  Elsősorban természetesen az a cél, hogy a gyerekek tanuljanak, és járjanak iskolába, sikereket érjenek el, és ezzel is segítsék a családjukat, másodsorban azonban a szülőket is igyekeznek bevonni az alapítvány munkájába. Sajnos nem tudtunk kilátogatni Toldra, de szívből ajánljuk a fenti linkeket, ahol annyi kép és írás árulkodik erről a munkáról!

itt egy szaporítás, ott egy fogyasztás

Előbújt a tanár
Az első személyes találkozásunk egyben egy műhelymunka is volt, ennek a képeit hoztuk nektek. Végigvettük a figurák elkészítésének titkait, és átvettük a fogásokat, jókat nevettünk, beszélgettünk, és a végén már kedves ismerősként váltunk el egymástól. Március óta sok-sok Fülöp és Fanni készült el Berettyóújfaluban. Bevallom, nekem ez a 3 órás intenzív tanítás nagyon jól esett. Eredeti szakmám történelemtanár, és nagyon hiányzott az érzés, amikor átadhatod, megoszthatod a tudásodat másokkal. Még ha a Freshka tényleg ki is tölti az életemet, ez akkor is valamilyen más varázs. Most viszont egyszerre végezhettem mindent, amit szeretek csinálni. Nem is kellett mondanom, Andi kívülről nézve is észrevette, mennyire megváltozott az arcom, és mennyire látszott rajtam, hogy imádom ezt csinálni. Tapasztalt csipke-horgolókkal volt dolgom, sok alapfogást nem is kellett megmutatni, de a figurák készítésénél is vannak speciális fogások, és ezeket el kell sajátítania mindenkinek. Jó volt tapasztalni, ahogy lépésről-lépésre elfogadtak, és a végén már mindenki tudta, mire gondolok, amikor azt mondom.... :)

Tündét gyorsan elfogadta a csapat

egymásnak is segítenek, mindig van mit tanulni a másiktól

Tünde L. Ritók Nórival és az Igazgyöngy csapattal valamint a frissen készült, felemás fülű Fülöp nyuszival :)

Az intenzív munka végén alig volt időm bekapni pár falatot, és már szaladtunk is a vonathoz, hogy hazaérjünk estére. Feltöltődve, és lelkesen értünk haza, és tudtuk, sikerült kihalásznunk nekünk is egy igazgyöngyöt!

A munka a legnagyobb ajándék
Nemrég újból találkoztam az Alapítvány munkatársaival, és egy újabb kis csapattal, akik beálltak a Freshka-horgolók körébe. Így mostantól már Zebulonék is az Igazgyöngynél készülhetnek!

Az Alapítvány honlapján van egy nagyon szép idézet a gyöngyhalászatról. Megismervén őket, biztosan tudjuk, hogy ők pont ilyen munkát végeznek a legnagyobb lelkesedéssel és odafigyeléssel.

Az ember olyan, mint a gyöngyhalász. Számtalanszor lemerül és keresi a gyöngyöt. De vajon hányszor találja meg? Hányszor merül hiába, hogy aztán üres kézzel jöjjön fel ismét? Fuldokolva, fogyó oxigénnel, reményvesztetten bukkan ismét a felszínre. Lemondana már, de nem képes rá. Valami vonzza őt a mélybe. Az igazgyöngy… Merül és merül, keres és kutat, eszméletvesztésig…” – Melissa Moretti: Igazgyöngy

Nagyon jó érzés és büszkeséggel tölt el minket, hogy egy kicsit most már mi is részesei lehetünk az Alapítvány munkájának. Jó látni, mennyire szívesen fogadják a munkát egy olyan helyen, ahol igazán szükség van rá!

Frushkaság

Bár a festett falak sokszor háttérbe szorulnak, mi jól tudjuk, hogy Zebulonék a falakról keltek életre, és ahogyan egy háznak a falai, az Andi által festett mesefalak is erős, biztonságos hátteret jelentenek nekik, és nekünk is. Ott van ugyanis az a bizonyos viszonyítási pont.

Amikor Zebulonról és barátairól meséltünk, nem említettük kezdetektől dédelgetett másik tervünket. Nem emlegettük, mert sokáig magunk sem tudtuk, hogyan, és mikor realizálódik. Addig pedig... 

Lassan egy éve keresett meg Andi engem a figurák ötletével, és akkor, az első megbeszélésen mutatta nekünk a kislányt is, akiből szeretne majd egy ölelgetnivaló igazi Freshka-babát.  Mivel én varrni nem tudok, egyértelmű volt, hogy Zebulonnal kezdjük, és Zebulon sikere hozta magával a többi horgolt figurát is. Levegőt alig kaptunk az őszi időszakban, nemhogy más terveinkkel tudjunk foglalkozni. De eljött a január, utolértük magunkat, és eljött az ideje, hogy foglalkozzunk a babával is komolyan. Szeptember óta tudjuk, hogy nincsenek véletlenek, így találkoztunk Kerényi Katával, akiről kiderült, gyerekjáték-készítést tanult. Az ő szakértelmének köszönhetően születtek meg a Frushkák Andi tervei alapján. 

És a falak most is ott állnak a háttérben!

Januártól májusig bizony sok idő telt el. De szükség volt erre, hogy kialakuljon minden: a baba formája, az elkészítés pontos technikája, valamint találjunk a megfelelő anyagokat, és egy csapatot, akikre rábízhatjuk a babák készítését is. Szerettük volna, hogyha valóban egyedi, igazán "freshkás" baba születhetne.

 Szerintetek sikerült? Mit szóltok hozzájuk? 

A mókusból lett mókus

Néhány hónapja őszintén bevallottuk, hogy bizony, nem mindig megy minden, mint a karikacsapás. Pontosabban megálmodunk egy figurát, és aztán valami egészen más lesz belőle. Döme, a róka születéséről írtam akkor, aki egyébként bármennyire is mostohakörülmények között, nem várt gyermekként érkezett, sokatok kedvence lett.
Az a szegény mókus, aki akkor nem született meg, viszont még sokáig várakoztatott minket. Vagy talán mi várakoztattuk őt? Elkapott minket a karácsonyi munkaőrület, aztán neki kellett látni megtervezni az idei évet, és nem volt idő csak úgy horgolgatni. De elterveztük, és véghez is vittük, mert már tudtuk Döme megszületésekor, hogy milyen lesz a mókus, ha majd lesz. Lett. Ő Mátyás, vagy angol nevén Sammy. Dömének köszönhetően már igazán könnyű szülés volt! :)

The Godfather

Miután eldöntöttük, hogy nemzetközi vizekre evezzük a Freshka hajóját, hamar kiderült, hogy az eddig oly szeretettel és gonddal kiválasztott nevek szinte egyike sem lesz jó. Mint az baráti visszajelzésekből kiderült, sem angol, sem német nyelvterületen sem működik a Zebulon név. Hiába tudják összeolvasni a betűket, vagy akár ismerik is a nevet, annak hangzása egy osztrák vagy egy amerikai számára közel nem annyira cuki, mint amennyire a mi fülünknek az. Mert ugye az?! :)

Abban viszonylag gyorsan megegyeztünk, hogy inkább az angolos hangzás és az angol nevek irányába haladunk, ezt ugyanis lényegében mindenhol el tudják fogadni. Itthon is Angry Birds az Angry Birds és nem hívjuk őket Mérges Madaraknak. :) (én legalábbis nem tudok róla, hogy lefordították volna) Tehát ezen elhatározás mentén elkezdtük feltúrni az internet "Baby Boy and Baby Girl Name" adatbázisait. Elképesztően sok név van, mindenféle kultúrából. Néztük Zebbulont és próbálgattuk hozzá a neveket. Persze valami hasonlóságra avagy viccességre itt is szerettünk volna törekedni. Például szerintünk tök vicces, hogy magyarul a nyúl Fülöp. Ééééértitek, FÜLöp :) Ezt persze nem elég egyszerűen lefordítani, hiszen a Philip név kicsit sem vicces angolul, illetve semmi esetre sem lehet Ears (fülek) a nyuszi neve. És mikor ezen agyaltunk már egy ideje, akkor rájöttünk: ezt a problémát profi módon mi nem tudjuk megoldani. Hiába tudunk angolul elég jól, nem ismerjük a nyelvben rejlő finomságokat, és sajnos nagy valószínűséggel nincs magyar, aki megfelelő szinten ismerné ehhez a nyelvet. Hiszen a saját anyanyelvén sem mindenki tud kreatív és vicces lenni. Ehhez egyfajta speciális gondolkodásmód kell, magas nyelvismeret, sok humor és kreativitás. Ráadásul olyan ember kell, aki eléggé "gyerekes" a szó jó értelmében, aki fel tudja venni a Freshka világának cuki rezgéseit, hiszen a Freshka figurák neveit nem elég lefordítani. Ismerni és szeretni kell őket ahhoz, hogy megfelelő nevet találj nekik. Oszkárnak és Zebulonnak igazi személyisége van. Aki ezt nem látja és szereti, nem tud neki igazán jó nevet adni.

Levontuk tehát a következtetést:

olyan emberre van szükségünk, aki valahol angol nyelvterületen született és nevelkedett, humoros, kreatív és magas szinten műveli és érti az angol nyelvet. És ha ez még nem elég, az lenne az igazi, ha valamennyire értene magyarul is, ha nem is 100%ig pontosan, de nagyjából és főleg stílusában, összhatásában megértené, mitől annyira cuki név számunkra a Zebulon és a Fülöp, és segítene abban, hogy mindezt egy angol névben is meg tudjuk valósítani...

ŐŐŐŐŐőőőőőőő.....  szerintetek is reeeengeteg ilyen ember rohangál ma Budapesten, ugye?! :)

Feladtuk magunknak a leckét, de az ember ha valamit nagyon akar, megkapja, bevonzza. Ez történt velünk is. Pont pár héttel a nagy névadás előtt találkoztam egy zseniális emberrel, aki okos, vicces, ír és ír (nemzetiség és foglalkozás :) és ráadásul, mikor meséltem neki a Freshkáról láthatóan azonnal szerelembe esett az egész ötlettel, koncepcióval és vízióval. Pedig akkor még nem is látta a figurákat a maguk fizikai valójában :)

Megkerestem Dant, aki örömmel vállalta a névadó ceremóniát. Felmarkoltam egy nagy adagot Zebulonékból és egy kávézóban leültünk Dannel.

Hosszan ismerkedett velük, forgatta és nézegette őket, majd együtt névről-névre, személyisgről személyiségre haladva átnevezgettük a csapatot.
Hát, így történt, hogy a freshka figuráknak igazi Keresztapjuk lett, hogy stílusosak legyünk The Godfather, azaz Dan Mclaughlin. Ezúton is nagyon köszönjük! :) Thank you, Dan :)
És íme az eddig publikus névlista, lehet véleményezni őket :)

Zebulon - elsőre Ziggy és Zack név is szerepelt a lehetőségek között, de végül a Zachary lett a nyerő.

Zorka - Zoé, the zebra

Zserbó - Gerald, the giraffe

Fülöp - Rupert, the rabbit

Fanni - Ruby, the rabbit

Döme - Felix, fox

Misa - Bernard, the bear

Borka - Matilda (egy ausztrál dal miatt, Waltzing Matilda)

Bruno - Ozzy (ausztráliai embereket hívják így a slangben angolul...)

Beeerci - Baaarny

Blanka - Baaarby

Igor és Oszkár (Oscar) hosszas tanakodás után maradt megtarthatta a nevét.

azoknak, akik esetleg nem ismernék (én pl nem ismertem... )

Valamint született még pár név, amit egyelőre nem árulhatunk el... de hamarosan az is kiderül.

A nevekhez tartozó címkék is elkészültek és Ausztriában már a nemzetközi nevükkel debütáltak a Freshka cukiságai.

Jelentjük, a nevek működnek!

Nagyon őszintén: nekünk Zebulon mindig is Zebulon marad és fáj a szívünk a névért, de azért Zachary-t is nagyon gyorsan meg lehet szeretni ám :) és például azon is elgondolkodtunk, hogy pár új nevet a magyarba is átemelünk, pl Döme, lehet hogy magyarul is Félix lesz és Misa átneveződhet Bernárdra... de ez még nem biztos.

Szerintetek jók lettek az új nevek? Melyik lett a legjobb? Döme legyen Félix magyarul? Esetleg Misa legyen Bernárd?

Mondjátok el, mit gondoltok!

Fonal? Helyzet!

Az elmúlt fél évben nem is egyszer átéltem, hogy komoly fonalhelyzetbe kerültünk. Előre le kell szögezzük, nagyon jó fonalbeszerző helyeink vannak, remek alapanyagok, színek kavalkádja. Minden alkalom, amikor belépünk a boltokba, élmény. Hiába tudom, miért jöttem, mire van szükség, mégis, újra és újra körbejárom a polcokat, megtapogatom a fonalakat, eltelek a színekkel. Nemegyszer előfordult, hogy olyan gombolyagok is beugrottak a kosarunkba, amik nem voltak a "bevásárló listán", de úgy érzetük, ebből lesz valami. Általában lett is. Vagy majd lesz!

Szóval remek beszerzőhelyeink vannak. Nem sok, de annál jobbak. Ezzel együtt sajnos többször hiányt szenvedünk valamelyik fonalból, színből, ami nélkül nem tudunk tovább lépni. Egyre ritkábban ugyan, de néha azt kell mondanunk a vásárlóknak, hogy egy kis türelmet kérünk, mert várunk az alapanyagra. 2 "renitens" fonalunk is van, egy halványsárga, és egy hófehér árnyalat. Hogy miért pont ezek? Nem tudom, de mindkettő alapszínnek számít a Freshka figuráknál, így ilyenkor kibekkeljük a várakozást, aztán feltankolunk, és újult erővel készülnek a figurák! És tudjátok mit? Örülünk neki, ha elfogy valamelyik fonal, mert az azt jelenti, hogy a figurák, amik készültek belőle tetszettek Nektek!

Egy fotózás kulisszatitkai - azaz türelem jó fotót terem!

Ma nekiveselkedtünk a második Nagy Feshka fotózásnak!!!!

Összegyűjtöttük az összes olyan Freshka figurát és "egyebet" (amit most még itt nem nevezünk néven), amikről még nem készült profi fotó és elmentünk Virághoz!

mindenki összpontosít Benedekre

Egy fotózás mindig elképesztően izgalmas folyamat. Az előkészületektől egészen a Facebook oldalunkon látható posztokig vezet az út, és akkor vagy ügyes, ha már a fényképezőgép kattintása előtt tudod, mit szeretnél majd látni a fotókon és majd hova kerül rajtuk a szöveg. Nos, ez nem könnyű feladat.

Villő, a született tehetség
a háttérben Tünde továbbra is horgol

Tündével hónapok óta tervezgetjük az újabb figurákat, "termékeket", és mindenféle egyebet. Dédelgetjük, finomítgatjuk, hogy olyan legyen, amitől a cukiságfaktor-mérő kiüti a plafont! :) Aztán elérkezik ez a pont! És akkor fogjuk magunkat és a környezetünkben fellelhető szabad gyökkel rendelkező gyerekeket és elindulunk a fotóstúdióba, hogy méltóképpen tudjuk bemutatni dédelgetett újdonságainkat. Egy jó fotó elképesztően sokat számít ám...és aki nem ezt mondja, nem profi!

Tehát, nem is olyan rég elérkezett a pont, mikor a cukiságfaktor-mérőnk kiütötte a plafont, így aztán fel is kerekedtünk nagy zacskókkal és szám szerint 3 poronttyal: két kicsivel és egy még nem is olyan naggyal :)

Nézd Benedek, bele tudod tenni a vödörbe!"

Meg persze magunkkal, eszközökkel, a termékekkel és rengeteg megvalósításra váró ötlettel, aminek nyilván csak a fele valósul meg, de helyette születik másik ezer ott a helyszínen. És ez az, amitől elképesztően izgalmas és élő ez a műfaj.

Van egy fotós, akinek különleges szeme van ahhoz, hogy megmutassa a dolgok lelkét! Aztán vagyunk mi Tündével, akik tudjuk, mit szeretnénk látni, és magyarázunk és beleszólunk, és rohangálunk, és gondolkodunk és újragondolunk, azaz amennyire lehet megnehezítjük a fotós életét :) És aztán vannak a modellek: a mi esetünkben pont akkora apróságok, akik már önálló tudatukra ébredve véletlenül sem balra mennek, és jobbra fordulnak, miközben kérésre a fejüket kicsit lefelé döntik. De nem ám! Ezek a gyerekek, jelen esetben név szerint Zsófi és Benedek, akik másfél évesek, csak úgy léteznek a térben. Játszanak, jó esetben a te játékaiddal, és neked az a feladatod, hogy olyan körülményeket teremts, amiben ők is és a termékeid is jól érzik magukat.

Anyukák akcióban: utána ugi-bugi... :)

Így fordulhat elő az, hogy egyszerre 3 anyuka és a fotós is fennhangon éneklik Benedeknek, hogy "előre a jobb kezed, utána hátra, előre a jobb kezed, utána rázzad, utána ugi-bugi...." és így tovább. Remélem Ti is látjátok magatok előtt ezt a képet (kis segítség hozzá fent :)... nos, ott lenni is nagyon vicces volt! :) Aztán persze modellből is akad, aki erre született, és már 5 évesen is pontosan érti, hogy a fotós mit kér tőle, mikor azt mondja neki: "úgy fordulj, hogy én is jól lássam a táskát". Nekem nem lenne egyértelmű, de Villő például ilyen modell. Beül a lámpák kereszttüzébe, a világ legtermészetesebb módján rád mosolyog, és közben pillanatig sem felejti el, hogy ő bemutatja a cukiságot (akiket persze amúgy imád és van otthon neki pár...) és nem pedig csak pózol a kamerának! Egyszerűen tökéletesen hozza azt, amire szükséged van :)

Zsófi felnéz mesterére Villőre, miközben a
háttérben tombol a már említett kupi :)

Na, miután már két órája a fejed tetjén ugrálsz, és hajót csináltál egy fém ládából, és tengert a nyakadban lévő sáladból, úgy érzed: KÉSZ! Mindent lefotóztatok, amit lehet, és már azt is, amit nem. A dolgaid egyenletesen borítják be a stúdiót és minden haj- és idegszálad égnek áll. A gyerekek kimerültek és éhesek, te pedig semmi másra nem vágysz, csak hogy leroskadj a monitor elé és gyönyörködve, nevetve nézegesd végig a délelőtti izzadtságos munka gyümölcsét. Most éppen ez utóbbi lépésnél tartok... és megyek is vissza, mert nagyon izgi! Csak gondoltam elmesélem nektek ezt a szuper délelőttöt.

És hogy lássátok, nem a levegőbe beszélek, csatoltam néhány werk-fotót is :)

Amikor vásározunk

Havonta legalább kétszer is találkozhattok a Freshka standjával. A hónap egyik vasárnapján a WAMP-on szoktunk árulni, egy másik szombaton pedig a Szimpla Kert szervezésében a Fullkolor Designpiacon. A két vásár teljesen eltérő, és ezért is szeretjük mindkettőt. Más vásárlók, más árusok, más környezet. Immár fél éve állunk a standunk mögött időről időre, de még mindig nagyon élvezzük. Jó dolog találkozni a vásárlókkal, nézelődőkkel. Figyelni szoktuk a reakciókat 1-1 új, vagy régebbi figura láttán.

Gyakran a nők szoktak felénk fordulni, a standhoz közeledni, nem nagyon kell őket biztatni, hogy nyugodtan fogdossák meg, milyen puhák és Zebulonék. Vannak azonban lelkes férfiak is, akik aztán teli vigyorral és hihetetlen lelkesedéssel jönnek a cukiságok felé. Ők aztán sokszor valamilyen zsákmánnyal távoznak, vagy még vissza-visszatérnek hozzánk. A gyerekek pedig rögtön nekilátnak játszani is a figurákkal.

Minél több látogatónk van, annál könnyebb 1 vásározós nap. Olyankor gyorsan megy az idő, mindig van kivel váltani pár szót, arra sincs időnk, hogy mi magunk körülnézzünk a többi standon. A Szimplában télen elég hűvös volt, ott bizony jól jött, ha mindig történt valami. A forralt bor tartotta bennünk a lelket. :)

Az elmúlt fél év a tapasztalatszerzés időszaka volt. Kitapasztaltuk, hogyan érdemes készülni, hány figura legyen nálunk, mire lesz még szükség a nap során? Hogyan pakoljunk, hogy minél könnyebb legyen a helyszínre bejutni, és kipakolni? Hol érdemes ebédelni? (Ez utóbbi kérdés még mindig kérdés sokszor.) És persze, biztosak vagyunk benne, a következő fél évben is bőven lesz új tapasztalatunk.

Ahogy bővült a figurák kínálata, egyre sürgetőbbé vált, hogy kitaláljuk, hogyan tudjuk a standunkat is minél otthonosabbá, és praktikusabbá varázsolni. Holnap egy újabb installációt fogunk kipróbálni. Kíváncsiak vagyunk, hogyan válik be?

Ki a kreatív?

Én bizony nem! Sokáig bizonygattam ezt a barátaimnak, amikor látták 1-1 elkészült sapkámat, vagy ajándékba kapott hímzéseiket. És bizonygattam is, hogy én csak elkészítek egy hímzést, aminek a mintáját már valaki előre megadta, vagy újragondolok egy sapkát. A fazon adott, én csak a színekkel, fonalakkal variálok. Tényleg nem gondoltam magam kreatívnak. Vagyis mást értettem kreativitás alatt, mint kellett volna?

Nekem a kreativitás sokáig a művészettel, feltalálással, a vadi új megalkotásával volt egyenlő. Ebben az értelemben nem tartottam magam kreatívnak, csak egy embernek, aki mindig szeret valamit "matatni", készíteni. A saját korlátain belül persze, mert sok mindent nem tudok. A gyerekekkel itthon töltött évek alatt a kézimunka önkifejezési eszközzé, és olyan örömforrássá vált, ami feledtette a házimunka sziszifuszi értelmetlenségét. Mert ha az ember 2 gyerek után összepakol, annak fél percig sincs látványos eredménye, és legfeljebb a hazaeső férj fogja díjazni, hogy be tud lépni a lakásba. De amikor reggel szépen felöltözik a család, és mindenkin egy általad horgolt/kötött sapka díszeleg, akkor nyugodt szívvel nézel hátra az aktuális kupira, mert úgy érzed, valami maradandóbbat alkottál.

Összekerültünk Andival, aki viszont az én korábbi fogalmaim szerint is igencsak kreatívnak mondható. Eredeti ötletek, figurák, kézügyesség, és hatalmas lelkesedés, motiváció. És azt tapasztaltuk, hogy együtt valami egészen mást is létre tudunk hozni.

Tudjuk, hogy valamit szeretnénk, de még nem áll össze, hogyan. Aztán egyszercsak jön egy gondolat, egy ötlet. Az egyikünk továbbgondolja, és végül összeáll mindkettőnkben a kép. Megszületik egy figura, és azt tudjuk mondani, ez igen! Ilyennek képzeltem. Megfogalmazódik egy ötlet, amiről tudjuk, hogy jó, és majd eljön az ideje, amikor megvalósul. Néha csak ámulunk, honnan jött ez a gondolat. Máskor be tudjuk fejezni egymás ötletét. Van, hogy nem is kell hosszasan taglalni, mit, hogyan képzeltünk el, mert értjük egymás gondolatait. Együtt átélhetjük és megvalósíthatjuk a kreativitás különböző szintjeit az önkifejezéstől egészen az újdonság alkotásáig.

Alma mater

Van egy hely, ami Andinak és nekem is sokat jelent. Közös "otthonunk" volt ez, kinek 4, másnak 12 évig. Meghatározó emlékeket, hatásokat adott. Annak idején is volt bennünk valami közös: szívesen vettünk részt táborok szervezésében, ifiskedtünk a fiatalabb korosztály felett. De soha nem gondoltuk, hogy majd egyszer közösen fogunk dolgozni.

Az, hogy egyszer egy iskolában jártunk, persze még nem jelentene semmi. Mégis sokat köszönhetünk ennek az intézménynek: értékeket, gondolatokat, gondolkozást, társat, barátokat. Jó dolog 15 év múlva újra egymásra találni, és újra megismerni a másikat, most már munkatársként.

És miért írok erről? Pénteken egy jótékonysági vásár keretében lehetőségünk volt a régi iskolánkban vásározni. Most mi adhattunk valami nagyon keveset vissza abból, amit annak idején kaptunk. Jó volt látni, hogy most is tele van az iskola lelkes, tenni akaró diákokkal és tanárokkal. Talán egyszer majd közülük is ilyen jó munkatársak kerülnek ki? :)

Miért éppen bárány? - avagy így született Beeerci és Blanka

Miért éppen bárány? Lehetett volna kacsa, vagy csibe, vagy nyuszi. Ja, hogy az már van? Igen, nyuszi már van, és nem húsvéti, mégis van, aki húsvéti ajándéknak rendeli, de mégis kellett valami alkalmi. Nem azért, mert mindig elő kell rukkolni valamivel, nem azért, mert bármilyen nyomás helyeződött volna ránk, hanem azért, mert mi vágytunk rá.

Beeerci és Blanka itt rendelhető meg!

A fonalboltokat járva az ember mindig kap ihletet egy következő figurához, vagy ötlethez. Általában egyedül járok anyagot beszerezni, így vagy tolmácsolom Andinak ötleteimet, vagy meg is veszek 1-1 gombolyagot az ominózus fonalból, hogy együtt tudjunk gondolkozni tovább. Nem mindig lesz belőle valami, de fontos az inspiráció és az új anyagok felfedezése is.

A szőrös fonal már régi ismerős volt, hiszen Oszkár sörénye is ilyenből készült. Már akkor tudtuk, hogy ez a fonal mást is rejteget számunkra. Aztán jött a tél, vége lett a karácsonyi őrületnek, és ahogyan nekiültünk tervezni a tavaszt, felvetődött a húsvét kérdése is.


Így vagy úgy, ez az ünnep sokak számára fontos. Erősen jelen vannak a húsvét szimbólumai is: a színes virágok, tojások, kis fészkek, csibék, kiskacsák, nyuszik és bárányok. Szeretem ezeket a dekorációkat, mert annyira tavasziak, frissek, és a sötét tél után jól esik így dekorálni a lakást. Nem is szoktam megvárni vele a húsvétot!

Hát ezért szerettünk volna valami "freshkás" húsvétit is. Nem kellett sokat gondolkodni, mert kérték is, hogy legyen bárány. A tervezés, és a kivitelezés most is sok időt vett igénybe, mire megszületett Beeerci és Blanka. "Ez legyen kisebb, az orra nagyobb, vagy legyen inkább két pont? Mégis inkább karika. Rózsaszín, sárga, kék... kicsit szőrős, vagy nagyon? MOST JÓÓÓÓ "
Amikor imádjuk, amikor nehezen engedjük el az első elkészült darabokat, akkor tudjuk, igazi freshkás cukiságot alkottunk megint :)

Beeerci és Blanka csak limitált példányszámban kapható, de hogy miért? Erről majd egy másik alkalommal írok. ;)

Kokárdás poszt

A mai WAMP-ra már jó előrelátóan készülünk pár kokárdával.
Azaz elsősorban Tünde, hiszen egy kokárdán már nincs olyan sok tervezni való (megtervezte a történelem), én viszont horgolni nem tudok! ;)

Tünde még annak is jól utána olvasott, hogy most akkor kívülről befelé vagy belülről kifelé jönnek-e helyesen a színek. Mint kiderült, az a jó, ha a piros van kívül és csak valami városi legendából lett az, hogy az az olaszoké, és a miénk pont fordítva kell, hogy legyen. Állítólag a korabeli rajzokon is kívül van a piros.

Persze alapvetően azt hiszem tökéletesen mindegy, ki melyik színt hordja kívül, a lényeg úgyis az, amit neki jelent belül. Ne azt nézzük, miért és hogyan viseli a másik, azzal foglalkozzunk, mi hogyan és miért viseljük!
Tudom, nehéz meghallani a saját gondolatainkat ebben a mai hangzavarban, mikor mindenki folyamatosan a másikra mutogat, és óbégat a médiában és a magánéletben egyaránt, de talán ez jó alkalom lehet arra, hogy megálljunk, és átgondoljuk, miért is hordjuk vagy éppen nem hordjuk március 15-én a kokárdát.

Számomra a kokárda valami gondok, nézeteltérések és egyet nem értések fölött álló szimbólum.
Nemzet, amihez mindenki tartozhat, aki úgy érzi, aki akar.

Jó lenne, ha ezt mindenki hinné, jó lenne, ha mindenki viselné, jó lenne, ha a kokárda MINDENKIÉ lenne!

Na ki a király?

Régóta szeretnénk tudni, melyik figuránk a kedvenc? Van egyáltalán ilyen? Vagy több kiemelkedő is van? Persze, látjuk, melyiket keresik jobban, melyik fogy inkább, és 1-1 figura megjelentetése után is érzékelni tudjuk, mennyire lelkes a fogadtatás.
Hazugság lenne azt mondani, hogy nekünk nincs kedvencünk. De bizony, van. Csak több is. :) Amikor készül 1-1 figura, az addig nem kerül a nyilvánosságra, amíg nem érezzük mindketten, de elsősorban Andi, hiszen ő a megálmodó, hogy az úgy jó. És ha már ezt érezzük, az természetesen magával vonzza a kedvelést is. Igaz az is, hogy mindig az aktuális legújabb a kedvenc. Hiszen éppen vele foglalkoztunk a legtöbbet, őt pátyolgattuk, fejlesztettük, szeretgettük, mire megszületett végleges formájában. És persze vannak visszatérő kedvencek. Nem tudom, hogy azért, mert ő volt az első, vagy a színei miatt, de Zebulon nálam az örökzöld. Ő a megunhatatlan, akire időről-időre rácsodálkozok, hogy milyen cuki is. Biztos, hogy ebbe benne van az is, hogy ő jelentette a legnagyobb kihívást. Tulajdonképpen Zebulon megalkotása bizonyította be számomra, hogy ezzel érdemes foglalkozni, hogy én tudok ilyet csinálni, és ez jó.

Van egy másik kedvencem is, Misa. Róla tudom leginkább elmondani, hogy az én gyermekem. A jegesmaci után fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék csinálni barna medvét is, és a kis hálósipkája is teljesen saját ötlet volt. Inspirációt persze Anditól kaptam, de ez már messzire vezet, és szeretnék is egy külön bejegyzést szentelni ennek a témának. :)

Szóval vannak kedvencek. Ki ezért, ki azért. De mindegyikről el lehet mondani, hogy hozzánk nőttek, szeretjük őket, mert mieink!

Minap Andi készített egy Oszkár fotót "Na ki a király?" felirattal. Ekkor fogalmazódott meg bennünk, hogy vajon tényleg ő az?
A Facebookon ma játékba kezdtünk. Ti szavazzátok meg, ki az abszolút kedvenc. Hogy stílusos legyek: "Na, ki a király?"

And Oscar goes to...

Becs'szó, Oszkár születésekor és elnevezésekor még nem asszociáltunk az Oscar-díjra, de aztán egyszer csak Andi fejéből kipattant ez a kép:

Mert Andi már csak ilyen. Meg az ötletek is ilyenek, kipattannak az ember fejéből, vagy éppen belefészkelik magukat, és előbb-utóbb utat törnek. (Erről majd hosszabban is fogunk írni!)

Aztán telt-múlt az idő, és eljött a február, valamelyikünknek meg eszébe jutott, hogy nemsokára Oscar-díj átadás lesz, és mi már úgyis összekötöttük a mi Oszkárunkat a többi hírességgel, akkor nosza, csináljunk most is valamit!

És persze kössük össze egy jó kis akcióval! Mert már sokan kérték...

Medveinvázió

A maci valahogy magától értetődött. Mármint hogy csinálni kell. Mert a macikat mindenki szereti. És az is magától értetődött, hogy alkalmazkodni kell az időjáráshoz. Tél derekán az ember már csak jegesmedvéket lát maga előtt...

Igor sokak szerelme lett. Kedves, puha fehérségével, és a cuki sáljával. Rögtön érkezett a kérés, hogy lehessen más színű sállal is kérni, például türkizkékkel.

Többen kérdezték, hogy miért nincs barnamedve. Nos, azért, mert télen a barnamedve az igazak álmát alussza, és alussza, és alussza. De jó is neki. Na de szombaton végre ő is előbújt!

Ő Misa, a barna maci, aki még hálósapkában várja, hogy végre kitavaszodjon. Miért éppen Misa? Még az 1980-as Moszkvai olimpiának volt egy kedves Misa-maci kabala figurája. Reméljük, ő is legalább annyira kedvenc lesz, mint annak idején az a maci. 

Nevező

Már nem emlékszem, hogy első találkozásunkkor Andi említette-e a Zebulon nevet, de az biztos, hogy mikor készült az első próba-darab, már tudtam, hogy így fogják nevezni. Andi pedig már évekkel korábban kitalálta ezt a nevet. Zebulon neve tehát adott volt, na de a többi?

Andi egyik kedves barátja, Dorka ajánlotta, hogy legyen lány zebra is, hiszen egyértelmű, hogy Zebulon fiú. Nem is kellett gondolkozni a néven, ő lett Zorka. Zsebulon, a kis zebra neve is hamar kipattant a fejünkből, és vele együtt Zsóka.
Megállíthatatlanul elindultunk egy úton. Mostantól minden figurának nevet kellett adni. Olyat, ami illik hozzá, és lehetőleg külföldiek számára is kimondható, lefordítható. Persze, ez utóbbi kitétel nem minden esetben érvényesült, de Zserbónál mindenképpen.

Zsiráf, legyen hát Zs-betűs a neve. De a férfinevek Zs kezdőbetűvel valahogy nem jöttek be. Végül Andinak beugrott Zserbó. Zsiráf-Zserbó - Giraffe-Gerbaud. Tökéletes.

A nyuszi hamar Fülöp lett. Emlékszem, éppen a fonal-nagykerbe tartottunk, amikor megszületett a neve, csak Fannira kellett kicsit várni. És Oszkár is olyan Oszkár, nem?

Nos, a nevek nemzetköziesítése nem is olyan könnyű. Így jártunk Dömével, a rókával. Még nem tudjuk, mire fordítsuk le. Még jó, hogy Igor, a kis szlávos nevével nem jelent problémát.

Valahogy úgy vagyunk a névadással, mint több skandináv országban. Amikor megszületik a kicsi, csak a családnevét jegyzik be, és hagynak időt a családnak, hogy valóban hozzá illő keresztnevet válasszanak neki. Van, amikor már a figura tervezésekor a fejünkben van a neve is, de ez a ritkább eset. Általában megszületik a figura, kézbe vesszük, ízlelgetjük, milyen név is illik hozzá?

Amikor egy kedves vásárló kérésére Zserbó kistestvérét készítettem, már ott is volt a Mignon név. Ha már játszunk a nevekkel, akkor játsszunk igazán!

A vásárlók általában háromféleképpen reagálnak a neveinkre.
- Sokan rögtön megkérdezik, hogy minden figurának egyesével adtunk-e nevet. :) Nos, nem, itt azért még nem tartunk.
- Néhányan megijednek, hogy akkor már nem is lehet otthon elnevezni? Dehogynem. Tőlünk csak ideiglenes nevet kapnak, és ha az új gazdájuk szeretné, bárhogyan elnevezheti őket, biztosan nem sértődnek meg. Amíg azonban nálunk vannak, mi is szeretnénk őket valahogy emlegetni. :)
- Az érdeklődők nagyobb része viszont bólint, és helyesel. "Valóban, ő egy kiköpött Zorka!..." Vagyis sikerült eltalálni a hozzájuk illő nevet. Általában. :)

Jó móka a névadás, kíváncsi vagyok, vajon mindig lesz majd a tarsolyunkban megfelelő név?